Sokáig gondolkodtam, hogy melyik étteremmel kezdjem, hiszen elmesélendő hely rengeteg van, de elsőre mégis olyat illene választani, ami valamiért különleges. Végül a hideg, de napsütéses őszi hétvége adta meg a választ.
Régóta szívem csücske a budakeszi erdő, imádok a környéken kirándulni, bár autó hiányában viszonylag ritkán jutok el oda. Pedig így ősszel, mikor ezeregy színben pompázik a természet, tényleg érdemes legalább egy könnyű sétát megejteni a hétvégén. De egész napos program is lehet akár, hiszen a hatalmas mezőktől és szamócalelőhelyektől kezdve az állatsimogatón át a vadasparkig minden akad a környéken. A hab a tortán pedig számomra a Vadaspark Étterem, ami elsőre talán picit morbidnak tűnik, tekintve, hogy a vadaspark bejáratával szemben helyezkedik el, de ne vonjunk le alaptalan következtetéseket a felszolgált hús származását illetően... :)
Már maga az épület nagyon kedves, régi falusi házikó jellege van, persze ez önmagában még nem feltétlenül bíztató. Szerencsére beljebb érve sem csalódik az ember - kemence, vaskos fabútorok, falon függő cserépedények teszik ki a berendezés nagy részét. Több terem is a rendelkezésünkre áll. Mikor első alkalommal jártam ott - szervezett, nagycsoportos formában - a program jellegéből adódóan a „Pajta” elnevezésű helyiségben voltunk. Az első tíz percben csak szívtam magamba a hely hangulatát. Viszonylag sötét van bent, picik az ablakok, de épp ez adja azt a hihetetlen melegséget és barátságos légkört, ami egyébként az egész étteremre jellemző. A plafon és a falak szinte nem is látszanak a rengeteg, rájuk aggatott kukoricacsőtől, levendula koszorútól, és az egyéb mezei vagy takarmánynövényből készült díszektől. Elképedtem, hogy milyen hirtelen ragadott el ez a hely a megszokott mindennapoktól, munkától, nagyvárostól, külvilágtól. Vidéki gyerek lévén mindig is kötődtem az ilyen helyekhez és megnyugtató érzés volt, hogy itt van ez az étterem, ahova ezentúl elmenekülhetek picit, ha épp olyanom van.
Alapból nem vagyok nagy húsevő, nem meggyőződésből, egyszerűen csak jobban szót értek a zöldségekkel, kelt tésztákkal, egyebekkel, de tekintve, hogy két vadász nagybácsival áldott meg a sors, a vadhúst kifejezetten szeretem. Ennek ellenére ritkán merek ilyesmit kérni étteremben, így sokáig matekoztam az étlap felett, hogy mit merjek bevállalni, de végül, talán a hely atmoszférájának köszönhetően, belecsaptam a közepébe, és kóstoltam libamáj pástétomot, őzpörköltet, erdei fatányéros mindenfélét és vörösboros szarvascombot házi krokettel - ez utóbbi különösen isteni. Pontosan olyan volt minden, amilyennek lennie kell, és ami talán a leginkább tetszett, hogy egyik étel sem akart más lenni, mint ami. Nem akarták elhitetni velem, hogy pár kocka fonnyadt húsból is lehet jó pörköltet csinálni, csak sok pirospaprika kell hozzá, vagy hogy egy ragulevesbe teljesen mindegy, mi kerül bele, a lényeg, hogy jó sűrű legyen, és érződjön némi tárkony, akkor már helyben vagyunk.
De nem véletlenül kanyarodtam a raguleveshez. Sokszor és sok helyen próbálkoztam már vele, és szinte mindig csalódás ért, általában az imént részletezett okok miatt. Itt azonban, a többi fogásból kiindulva úgy döntöttem, egy próbát megér. Aztán rögtön megért egy második és harmadik próbát is, ezeket már nem levesestálban kaptam, hanem kis bográcsban, hogy elférjen. :) Talán még sosem ettem meg ennyi levest egyszerre, és mikor kipukkadáshoz közeli állapotba kerültem, azon kezdtem el agyalgatni, vajon mennyi ideig kellene ott ücsörögnöm, hogy újra belém férjen mindhárom adag. Minden benne van, ami ehhez az ételhez szükséges, se több, se kevesebb. Tökéletesen sűrű, a hús puha, a zöldségek nincsenek szétfőzve. A legfinomabb raguleves, amit valaha étteremben ettem, és legszívesebben naponta beugranék, hogy szinten tartsam az adagot. De, hogy megőrizzük a hely különlegességét, csak kivételes alkalmakkor megyünk el, így mindig várhatom és készülhetek rá.
De nem véletlenül kanyarodtam a raguleveshez. Sokszor és sok helyen próbálkoztam már vele, és szinte mindig csalódás ért, általában az imént részletezett okok miatt. Itt azonban, a többi fogásból kiindulva úgy döntöttem, egy próbát megér. Aztán rögtön megért egy második és harmadik próbát is, ezeket már nem levesestálban kaptam, hanem kis bográcsban, hogy elférjen. :) Talán még sosem ettem meg ennyi levest egyszerre, és mikor kipukkadáshoz közeli állapotba kerültem, azon kezdtem el agyalgatni, vajon mennyi ideig kellene ott ücsörögnöm, hogy újra belém férjen mindhárom adag. Minden benne van, ami ehhez az ételhez szükséges, se több, se kevesebb. Tökéletesen sűrű, a hús puha, a zöldségek nincsenek szétfőzve. A legfinomabb raguleves, amit valaha étteremben ettem, és legszívesebben naponta beugranék, hogy szinten tartsam az adagot. De, hogy megőrizzük a hely különlegességét, csak kivételes alkalmakkor megyünk el, így mindig várhatom és készülhetek rá.
Kicsit olyan lett, mint a karácsony... :)
Az árak a minőséghez képest meglepően barátiak:
Hely: 10 pont
Konyha: 10 pont
Kiszolgálás: 10 pontAz árak a minőséghez képest meglepően barátiak:
Előétel/leves: 500-1150 Ft
Főételek: 750-3500 Ft
Gyerek menük: 400-1000 Ft
Desszertek: 600-800 Ft
 |
| Tejfölös őzragu leves |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése